Még mindig 2008-ban járunk, hisz annyi szép történt abban az évben!
Kijelenthetjük, hogy ez az időszak volt a szoborlap igazi születése, hiszen az addigi blog-szerű és zárt rendszert - ha részben is, de - leváltotta a közösségi szerkesztést lehetővé tevű új keretrendszer.
Ebben az évben aktivizálták magukat Kozma János, Uzmari és Tünde is, akik az ország egy-egy szegletét kezdték el feldolgozni komoly alapossággal. Béla mellett ők indították be az országos gyűjtést, aminek a lap offline világban is mind szélesebb ismeretsége lett az eredménye. Mindhárman azóta is meghatározó tagjaink.
A fenti zöldség uralta a lapot 2008 első felében, aztán az augusztusi verzióváltással jött az új logó, amit Berci tervezett nekünk. Ezzel színvilágot is váltottunk, és példátlan módon azóta is ezzel a pár alapszínnel megy a lap. Példátlan, mert előtte félévente teljes hangulatváltáson mentem át. Ebből is látható, hogy lassan kiforrottabbá váltunk.
A 2008. augusztusi verzióváltás jól jellemezte az általános fejlesztési problémáimat, amit elég nehéz volt levedleni. A lap örök bétában maradt, soha nem sikerült befejeznem a keretrendszert, mert már megírása közben tudtam, hogy nem fogja kielégíteni az igényeket. Túl sok energiát tettem bele, és nem volt megfelelő tapasztalatom sem, így azt a változatot laktuk be. Holott a tervezés már 2009 elején megindult, a tényleges munka csak tavaly augusztusban, szintén egy nyaralás körül, de most ahelyett indult meg.
Amikor a munka elragad
Sok-sok egyeztetéssel és tervezéssel töltött óra Bercivel, miközben megismertem Budapest nem túl olcsó, de trendi kávézóit, sok álmodozással töltött hétvége, és lassan teljesen egybefüggő éjjelek, több hektoliter zöldtea, szerettek végtelen türelme és támogatás, teljes megzakkanásom nyugodt végignézése kellettek ahhoz, hogy a szoborlap hárompontnulla tényleg teljesen megszülessen.
...és ahogy ezt egy napokban írt bejegyzésben is kimondtam, végül megszülettünk, "Apás szülés".
Számtalan új funkcióval bővülve, de valamelyest mnég így is csupaszon, félkésznek ható megjelenésben 2010. április 26-án éjjel elindult az új verzió, amelyen június közepéig továbbra is folyamatosan dolgoztam - egy nagy közös tesztelés közepette. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden tag közreműködését, munkáját és türelmét megköszönjem, hiszen kimondhatjuk, hogy ez egy nagy közös szülés volt, mindannyian rengeteget tettetek azért, hogy a végeredmény ilyen legyen.
Az persze tény, hogy nem indult el minden tervezett dolog, de most már látom, hogy teljesen reális elérésük, hiszen ebben az új környezetben sokkal egyszerűbb fejleszteni, bővíteni.
Megtanulunk belülről megújulni
Számomra óriási tanulsága a Szoborlap-fejlesztésnek, hogy annak ellenére, hogy sokszor úgy tűnik, nem kell mindig újraírni mindent. Nem kell mindig kidobni a régit, és teljesen új alapokat lefektetve elölről kezdeni az egészet. Kell a megújulás, igen, kellenek az újdonságok és a folyamatos változás. De nincs szükség minden évben arra, hogy kukázzam az egészet és végigéljük ugyanazt a bizonytalan (bár kétségkívül izgalmas) időszakot, amikor (már megint) valami teljesen ismeretlen újat hozunk létre. Kell az, hogy megtanuljunk együtt élni dolgokkal, meglássuk bennük a bővítés lehetőségét, és felismerjük, hogyan lehet belülről javítani rajtuk.
Ezzel azt akartam -bocs, hogy kicsit hosszan- kifejezni, hogy a Szoborlap jövőre NEM lesz újraírva, és ezentúl sokkal finomabban és kíméletesebben változtatunk az egyes funkciókon, amivel egyfajta állandóságot és stabilitást szeretnék belevinni a dologba.
Igen, kedves látogatók, ezt is megértük! Megvan a tízezredik műlap! Ez pedig nem más, mint Ády szerkesztő által elkövetett _anya_es_gyermek_szobra_budapest_n_a_n_a__7.jpg)
9 hónapig gömbölyödött a kicsike. Néha rúgott egyet-egyet, de általában véve elmondhatjuk, nyugodt gyerek volt. Pár napos vajúdás után csupaszon, összeszűkült szemekkel, béna végtagokkal született meg. Hárompontnullának kereszteltük el, tartva a megszokott sorrendiséget. .jpg)
.jpg)
_ifjusag_kutja_budapest_horvath_geza_1928_7.jpg)
A gondolat születése